A softbox világítóállványok korai szakaszában elsősorban egyszerű acélcsőszerkezeteket tartalmaztak, amelyek főként az alapvető világítási berendezések támogatását szolgálták. Bár erős teherbíró képességgel- rendelkeztek, nagy súlyuk és bonyolult összeszerelésük-és szétszerelésük-nem alkalmassá-alkalmazták a gyakori áthelyezést igénylő forgatókönyvek készítésére. Ahogy a hordozható fotózás és a kültéri fényképezés iránti kereslet nőtt, a könnyű állványok kialakítása a nagyobb könnyedség felé fejlődött; az alumíniumötvözet anyagok fokozatosan felváltották a hagyományos acélt, és a szegmentált kialakítások egyre inkább elterjedtek.
A modern korba lépve a softbox világítóállványok további szerkezeti és gyártási finomításokon mentek keresztül, ami teleszkópos, moduláris és gyors{0}}beállítási terveket eredményezett, amelyek jelentősen megnövelték a telepítés hatékonyságát. Ezzel párhuzamosan az anyagtudomány fejlődése a termékteljesítmény javulását eredményezte,-például a nagyszilárdságú alumíniumötvözetek és szénszálas kompozitok-bevétele, amelyek lehetővé teszik, hogy a könnyű állványok megőrizzék könnyű súlyukat, miközben fokozott stabilitást és teherbíró képességet{5}} tesznek lehetővé.
Mára a softbox világítóállványok puszta támogató eszközökből nélkülözhetetlen alapfelszerelésekké fejlődtek olyan területeken, mint a fotózás, az élő közvetítés, valamint a film- és televíziógyártás; továbbá folyamatosan fejlődnek az intelligens interfészek, a gyors-beállítási mechanizmusok és a több-forgatókönyvhöz való alkalmazkodóképesség felé.