Az üvegszálas esernyőborda-szerelvény elsősorban egy üvegszálas rúdtestből, összekötő kötésekből, egy rugalmas tartószerkezetből és egy felső -végű rögzítőelemből áll. A rúdtest elsődleges teherviselő-elemként szolgál; üvegszál és gyanta kompozitból készült, belső szerkezete szálkötegek eloszlását jellemzi, ezáltal kiváló szívóssággal és hajlítási ellenállással ruházza fel, miközben megtartja könnyű profilját.

Az összekötő kötések jellemzően a borda mentén különböző szegmentált pontokon helyezkednek el, hogy megkönnyítsék a több -részből álló szerkezet rugalmas nyitását és zárását. Ezeket a kötéseket túlnyomórészt fémből vagy nagyszilárdságú műszaki műanyagokból{2}} gyártják; úgy tervezték őket, hogy biztosítsák a biztonságos csatlakozást, ugyanakkor lehetővé tegyék egy bizonyos fokú szögmozgást. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy a szerkezet alkalmazkodjon a tető nyitásakor és zárásakor fellépő eltolódási feszültség dinamikájához, ezáltal csökkentve a törés kockázatát.

A teljes szerelvényen belül az elasztikus támasztó és a felső -vég rögzítőelemei döntő szerepet játszanak az erők elosztásának összehangolásában. Amikor az esernyő ernyőt szélterhelésnek teszik ki, az üvegszálas rudak mérsékelt fokú hajlításon mennek keresztül, felhasználva bennük rejlő rugalmasságukat a külső erők elnyelésére és a keletkező nyomás szétoszlatására a különböző támasztópontokon. A felső -végső rögzítőszerkezet felelős a lombkorona közepének stabilizálásáért, biztosítva, hogy a bordák egyenletes feszültséget tartsanak fenn, amikor az esernyő teljesen kihelyezett állapotban van, ezáltal az egész esernyőt kiváló szélállósággal és rugalmassággal ruházza fel.