Az elektromos járművek napellenzőjének tartórudainak működési elve a „váztámasz” és az „erőelosztás” kombinációján alapul, hogy stabil árnyékolószerkezetet hozzon létre. Több rúd térbeli vázba való összeszerelésével az előtető szövete vagy tetője a jármű karosszériája fölé emelkedik, így kettős célt szolgál: árnyékot és védelmet nyújt az eső ellen.

A teherhordási folyamat során a tartórudak elsősorban a tetőszövet által kifejtett húzóerőknek, valamint a külső szél által keltett nyomóerőknek ellenállnak. Ezeket az erőket egymás után a rúdszerkezeten keresztül továbbítják bizonyos rögzítési pontokhoz, ahol aztán eloszlanak a jármű teljes alvázán. A túlzott helyi feszültség elkerülése érdekében a tervek általában háromszög- vagy kereszt{2}}merevítéseket tartalmaznak; ezek a szerkezetek mechanikailag stabilabbak és kevésbé érzékenyek a deformációra.

Ezenkívül a tartórudak rugalmassága és csatlakozási módja kritikus tényező. A legtöbb szerkezet fémcsöveket vagy kompozit anyagokat használ, amelyeket csavarokkal, kapcsokkal vagy reteszelő mechanizmusokkal kapcsolnak össze, hogy biztosítsák, hogy az egység kellő merevséggel és benne rejlő ütéselnyelő képességgel{1}} rendelkezzen. Amikor szélerőhatásoknak vannak kitéve, a rudak enyhe rugalmas deformáción mennek keresztül, hogy elnyeljék az energia egy részét, ezáltal mérsékelve a közvetlen hatást, és növelve a rendszer általános stabilitását és biztonságát.